2009. június 20., szombat

Lipusz Zsolt: Holodisznóság a Duna-parton, avagy ismét a kettős mércéről


Vasárnapról hétfőre virradóra ismeretlenek disznó lábszárcsontokat helyeztek a pesti alsó rakparton elhelyezett holokauszt-emlékmű cipőibe. (Bár e vonatkozásban az embernek fogalmi kételyei támadnak, hogy a Dunába lövés a holokauszt mitológia része lehet-e egyáltalán , hiszen ebben az esetben nem találkozunk e „történelmi esemény” olyan lényeges attribútumaival, mint koncentrációs tábor, gázkamra, Zyklon-B stb.)

Az előzményekhez tartozik, hogy a magyarság egyik szent jelképét, a XII. kerületi Turul-szobrot meggyalázták. Természetesen - miként a hasonló esetekben megszokhattuk már - azonnal nagy erőkkel megindult a nyomozás, mint például az izraeli zászló elégetése után is, az ismeretlen „bűnelkövetők” kézre kerítésére. A Turul-szobor meggyalázása után, s más hasonló esetekben a cionista távvezérlés alatt álló rendőrségi vezetőknek eszük ágában sincs nyomozást elrendelni vagy nyomra vezetői díjat kitűzni. A „meggyalázás” miatt tegnap több ezres demonstrációt tartottak a holokauszt-rituálé hívei (persze könnyen lehet, volt az több száz fő is) a parlamenti pártok, s a különféle cionista szervezetek a „tetthelyen”. E „jeles” eseményről az ATV Kálmán Olga által vezetett esti adása nem mulasztott el több alkalommal is tudósítani, s a stúdióba érkező Bárándy Gergelyhez intézett első kérdés is a „gaztettre” vonatkozott.
No, akkor hogyan is állunk szimbólumok és gyalázások tekintetében? Amennyiben „holokauszt- emlékművet”, menórát vagy egyéb zsidó szakrális szimbólumot látnak el kiegészítő ikonográfiai vagy tárgyi kellékkel, az bűncselekmény, elítélni való gaztett, melytől hónapokig visszhangzik a média, ám ha ugyanez keresztény vagy magyar nemzeti jelképpel történik, jópofa csínytevés, esetleg művészi alkotás. Így lehet - a végre megfelelő helyre került, bár véleményem szerint a 2,1 százalékkal is magát túlnyerő, abszolút zsidó és kozmopolita érdekeket képviselő, durván magyarellenes – SZDSZ politikusainak vagy a szellemi holdudvarukhoz tartozó személyeknek a Szent Koronát „micisapkának”, a Parlamentből eltávolítandó ócska kacatnak, a Turult „dögevőnek”, a Szent Jobbot „tetemcafatnak” nevezni, vagy éppenséggel a Krisztust vizeletbe helyező Serrano-féle elmebeteg kompozíciót, illetve a feszületet disznóbelek közt ábrázoló Nitsch-istenkáromlást művészetnek hazudni, továbbá Jézus születésnapjára, a keresztény világ egyik legszentebb ünnepének tiszteletére rendezett „fuck the Christmas” bulit jópofaságként prezentálni a közönségnek. A sor még hosszasan folytatható.
Csupán a felsorolt néhány példa figyelembe vételével tekintsük mi is a holokauszt-emlékhely lábbelijeinek némi tárgyi kiegészítését a magas művészet megnyilvánulásának, a kompozíció teljessé tételére tett esztétikai kísérletnek. Vice versa. Mert ezen túl minden olyan blaszfémiát, amely nemzeti vagy keresztény jelképet gyaláz meg, válaszlépés fog követni.

Lipusz Zsolt - Kuruc.info

2009. június 18., csütörtök

Lelkiismeret ’88: Ki a terrorista?!

A Lelkiismeret ’88 reagálása Budaházy György terrorizmus vádjával letartóztatott hazafi kapcsán

 Micsoda??! Jól hallunk?!

Terrorizmus vádjával elfogják és letartóztatják Budaházy Györgyöt?!
Eközben a diósdi otthonába feleségére és három kiskorú gyermekére 30 civil ruhás nyomozót küldenek, akik felforgatják a lakásukat, lefoglalva mindennapi eszközeiket, sírást és rémületet okozva a gyermekeiknek.
Ezt kell ma Magyarországon átélnie egy hazafinak, aki merészel kiállni a magyarok igazságáért.
És mindezt mire hivatkozva teszik meg? Állítólag „akciókat tervezett és hajtott végre” bizonyos hazaáruló emberek ellen. És még ha így is lenne?
De kik ellen is?
Azok ellen, akik miatt ma nyomorog ez az ország. Akik lekurvázzák szép hazánkat. Kifosztják, megbecstelenítik ezt a nemzetet, amiért nagyapáink hullajtották a verítéküket, könnyüket, de, ha kellett, még a vérüket is.
De ha az ő leszármazottjaik közül valakik ma felemelik a fejüket és önvédelemből kapáért-kaszáért nyúlnak, akkor a rajtunk élősködő bitangok pandúrt küldenek a nyakukra és akasztással fenyegetik meg őket.
És sajnos nem csak a paraziták élnek itt, hanem még mindig vannak olyan elkorcsosult utódok is, akik beveszik ezt (a terrorizmus vádját), mert inkább féltik a kényelmüket az „egzisztenciájukat”, nehogy valamit is kelljen tenniük (pl. kimenni az utcára, legalább hangos szóval tiltakozni az értük is harcoló nemzettársukért) inkább a „feszítsd meg-esekkel” óbégatnak együtt. Ezt biztonságosabbnak ítélik meg.
„Gyáva népnek nincs hazája, és nem is lesz!”
(Balczó András)
Terrorizmus?
Ki is a terrorista?
Egy szűk csoport, akik az érdekeik miatt megfélemlítéssel bújtatott vagy nyers erőszakkal terrorizálják a többséget…
Nem mi lőttük ki a szemeiteket. Nem mi vertünk lefogott és megbilincselt fiatalokat. Nem mi loptuk el a közvagyont. Nem mi tettük tönkre az országot! De mi viseljük az összes gonoszságotok következményét. Persze tudjuk azt is, hogy: "Az elnyomottak szava mindig gyűlöletbeszéd az elnyomók szerint." (L88-Roland)
Mi vagyunk a többség, a magunkfajták. A bennszülöttek.
Ti meg a paraziták, az élősködő, elit kisebbség.
Az ellenetek való harc nemcsak hogy jogos, de kötelességünk is!
Ezért: kapára-kaszára, de minimum ki az utcára!

Egy makkolatlan elme örök gagyogása

Betekintés a héber bölcsesség rejtelmeibe - a világ dolgairól elmélkedik egy felsőbbrendű kiválasztott



Világcsúcs: "Addig ütötték gumibottal, míg az ketté nem tört!"

"Addig ütötték gumibottal, míg ketté nem tört a gumibot!" – rikácsolja a cigányasszony az alább látható, a körömi cigány-verekedéssel kapcsolatos videó 57. másodpercében.

Gratulálunk a világcsúcshoz! Ilyet se nagyon láthatott még a földkerekség…

Ha valaki nem kapcsolt volna: természetesen, jó deviánscigány szokás szerint, hazudik. Ki látott már emberi testen (!) eltörni gumibotot?


2009. június 15., hétfő

Ahogy látom




Nap, mint, nap látom, hogy gyengül az országunk. Mennyire nem látnak az emberek, s ha látnak is akkor elfordítja a fejét, nem akar látni. Olyan, mintha túl akarná élni, a következő pillanatot, percet, órát, napot hetet, hónapot.
Régebben közhelynek számított, ha valaki azt mondta, hogy hónapról hónapra él. Hisz mindenki így élt,s ha tudott félretett egy kicsit. A mai helyzet ennél is rosszabb.
Nem hogy hónapról hónapra nem lehet megélni, de az sem biztos, hogy napról napra meg tud élni az ember.
Persze lehet. Jól összehúzzuk a nadrágszíjat, lemondunk dolgokról, lehet, eladunk dolgokat. S erről, az aktuális Magyar ellenes politika tehet.
A liberális nemzet rombolók, tönkre tették az oktatást, az egészségügyet, a gazdaságot.
Fegyvert adtak a cigányok kezébe
Egy Magyar több gyermekes család nem kap annyi segélyt, mint egy cigány.
Egy Magyar ember nem kap annyi szociális támogatást (munkaügyi központban, város vagy megyeházán), mint egy cigány.
A sort persze folytathatnám, mert lenne, mit felsorolni, jómagam inkább arra térek ki, hogy mit csinál egy cigány család.
Tudom, vannak Magyar bűnözők is,de még így is exponenciálisan sokkal több cigányok által elkövetet bűncselekmények.
A fentiekben leírtam, hogy egy Magyar család, fogat összeszorítva, vért izzadva de megpróbálja tisztességes úton előteremteni a betevőt.
A cigányok pár száz (!) Ft ért megerőszakolnak 80 90 éves Magyar nőket,agyon vernek idős embereket, képesek elküldeni a purdé hadukat (mert szaporodnak, mint a nyulak), betörni, termést jószágot rabolni etc. S ha netán talán a rendőrség tesz valamit(igen is vannak rendes rendőrök akiknek a szolgálat az becsület) azzal védekeznek, hogy gyereket nem lehet 14 éves kora alatt megbüntetni, meg különben is meg élhetési bűnözés.
Sír a szájuk szaladnak az „ombudszmanhoz” hogy regulázza már, meg a Magyar embert, mert védeni akarja ami az övé. S persze az „ombudszman” minden média lehetőséget kihasználva elsírja, milyen rossz nekik.

Sürgősen változatni kell ezen. Minél előbb, mert fogy a népünk, s ők egyre többen lesznek. Csendőrség felállítása, a gazdag cigány családok,vagyon átvilágítása, vagyon elkobzás, a halál büntetés visszahozása, (tudom mivel az eu-ban vagyunk s az eu alkotmánya nem engedélyezi ezt) a 14 éves kor helyet 12 éves kortól lehessen bünteni. A nyakunkon lévő multikat elzavarni, a Magyar gazdákat támogatni.

Erre csak, egy párt képes. S ez a Jobbik.
Bennük meg van az az erő amivel a Magyar nép, újra visszanyerheti erejét és becsületét. Tudom azt, hogy amikor ők kerülnek hatalomra, újra emelt fővel nyitott szemmel büszkén lehet Magyar a Magyar.

Szebb jövőt minden olvasónak, minden Magyar embernek!
Johan


2009. június 14., vasárnap

Selmeczi Roland Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

Vona az Estében: Nem mondunk le arról, hogy a nemzet újra egységes legyen egy szerencsés történelmi helyzetben



Abszolút nem szélsőséges kijelentés az, hogy a TV2 és az RTL Klub székházát földig romboljuk, a tulajdonosoknak és szerkesztőknek pedig megmutatjuk, hol van Magyarország kijárata - jelentette ki Vona az Estében. Hozzátette: hazaárulásnak tekinti, amit az elmúlt 12 évben művelt ez a két csatorna. Nagyon helyes. Mint ahogy az is, hogy hitet tett az országegyesítés ügye mellett - 1945 óta ezt nagyobb súllyal bíró magyar politikus soha nem vállalta fel.

 


Kuruc.info

2009. június 13., szombat

Folytatódik a jobbikos áttörés: most a Magyar Hírlap közölt interjút Vonával


Rend, jólét és ébredés – cukor és korbács nélkül 

A Jobbik Magyarország második számú politikai ereje kíván lenni, s immár azzal számol, bármikor kormányzati pozícióba kerülhet – nyilatkozta a lapunknak adott interjúban Vona Gábor. A megerősödött nemzeti-radikális párt elnöke ugyanakkor egyik parlamenti párttal sem kötne koalíciót. A rendet, jólétet és öntudatra ébredést hirdető párt legnagyobb kihívása hátravan: megtartani szavazóbázisát.

– Mennyi pezsgő folyt múlt vasárnap este?


– Nagyon sok. S külön koccintottunk arra, hogy az SZDSZ az Európai Parlamentben megszűnt létezni. Nem írnám le viszont a szabad demokratákat két szempontból sem. Egyrészt, mert pénzük bőven van ahhoz, hogy talpra álljanak. De ha ez nem sikerülne, akkor kriptoeszdéeszesként a mostanihoz képest még nagyobb számban feltűnnek majd a parlamenti pártokban. A Lehet Más a Politika is egy lehetőséget nyújt az SZDSZ-nek, hogy ne tűnjön el véglegesen, csak átalakuljon.

– Hét megyében a Jobbik legyőzte az MSZP-t is. Mi az új cél, második erővé válni?


– Remélem, a harmadik erő a jövőben az MSZP lesz, és nemcsak abban a hét megyében, ahol az erőviszonyok már most is ezt a helyzetet tükrözik. Hatalmas eredménynek érzem, hogy Hevesben, amelynek egyedüliként szocialista többségű a közgyűlése, megvertük az MSZP-t. Hevesiként nekem ez külön öröm és büszkeség. Elindult az MSZP erodálódása, amelynek, hála istennek, még nem vagyunk a végén. A Jobbik felfutóban van, és tartalékokkal is rendelkezik. Minden évben tudtunk egy lépést tenni a mostani állapot eléréséhez, az egyik ilyen a Magyar Gárda 2007-es megalapítása volt, amely nemcsak a szervezetnek, a születésénél bábáskodó Jobbiknak is nagy elismertséget hozott. A tavalyi év nagy dobása Morvai Krisztina EP-listavezetői megjelenése volt. Reméljük, jövőre újabb nagy lépést tehetünk. A legfontosabb kérdés, hogy fel tudunk-e nőni a feladathoz, sikerül-e megtartani és növelni szavazóbázisunkat. Ez ugyanis komoly jelenlétet tenne lehetővé számunkra a törvényhozásban.

– A Jobbik azokban a térségekben szerepelt kiemelkedően, ahol nagy a cigányság száma, illetve magas az általuk elkövetett bűncselekmények aránya.


– Nagyon leegyszerűsítenénk az elemzést, ha a sikerünket kizárólagosan a cigánykérdésnek tulajdonítanánk. Ha rangsort kellene felállítani, valahol az első helyen kapna szerepet ez a gond, de mindenképpen ide kell kapcsolni a magyar munkavállalók, vállalkozók, a mezőgazdaság ügyének a felvetését, no meg a hagyományos nemzeti témákat: a határon túli magyarság és az alkotmányozás kérdését. A Jobbik számos helyen pártszinten is képviselteti magát, máshol a hozzánk kötődő szervezeteken, a Magyar Gárdán, az Atilla Király Népfőiskolán vagy az alakuló nemzeti egyleteken keresztül vagyunk jelen. Sikerünk igazi titka azonban az, hogy a Jobbik politizálása nem szakadt el az emberektől.

– Tudják, hogy kik szavaztak a Jobbikra? Statisztikailag egyértelmű, hogy nem kifejezetten jobboldali a Jobbik új bázisa.


– Amikor szeptemberben elkezdtük járni Morvai Krisztinával az országot, a jobboldali értékekhez kötődő hallgatóságunk volt. Januárban már olyan fiatalok jelentek meg a fórumainkon, akik eddig, valószínűleg családi hagyományaik miatt, az MSZP-re szavaztak, és nem foglalkoztak politikával. Most azonban körbenéztek az országban, elkezdtek gondolkodni, s a Jobbikra szavaztak, de bizonyára vannak támogatóink között olyanok is, akik korábban a Fideszre, az MDF-re vagy éppen a kisgazdákra voksoltak. A Jobbik eredménye átrajzolja a politikai koordinátarendszert. A politikai jobb- és baloldal kezdi elveszíteni jelentőségét. Azok a volt MSZP-szavazók , akik most a Jobbikot támogatták, olyan magyar emberek, akik kiábrándultak a kormánypártból, a Fideszben pedig nem láttak fantáziát. Támogatóink integrálásának a kulcsmondata: Magyarország a magyaroké. Kimondtuk, hogy szembemegyünk mindazokkal, akik nem a nemzet érdekét szolgálják.

– Az egyik érdekes logika szerint a Jobbik az MSZP kreálmánya, orosz eredetű pénzekkel kitömve. Mit gondol, ezek a vádak erősítették, vagy gyengítették a Jobbikot?


– A választási eredményekkel megsemmisült egy csomó vád és számos mítosz. Nem lehet a jövőben azt mondani, hogy egy a tábor, egy a zászló, és azt sem, hogy a Jobbikra leadott szavazatok elvesznek. A Jobbik által elért eredmény sem a Fidesznek, sem az MSZP-nek nem jött jól. Orbán Viktornak az elmúlt tíz év stratégiáját kell újragondolnia, és gondolom, nem öröm az MSZP-nek, hogy új erőként hét megyében megalázó módon megelőztük. Példa nélküli, hogy körülbelül harmincmillió forintból ilyen kampányt tudtunk csinálni. Ezt kommunikációs szakemberek is elismerik. Komolyabb kiadást az óriásplakátok és szórólapok jelentettek, meg a minimális számú tévéspot. Kampányunk forradalmi volt a tekintetben is, hogy bebizonyosodott: lakossági fórumokon és az interneten keresztül be lehet törni a megcsontosodott status quóba.

– Az Európai Parlamentben függetlenként vagy a radikálisokat tömörítő esetleges frakcióban politizálnának?


– Megnehezítették a frakcióalapítás szabályait. Méghozzá nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ne alakuljon képviselőcsoport a radikálisokból. Ezentúl hét országból huszonöt képviselő alkothat frakciót. Olyan partnereket kell találnunk, akik elutasítják a lisszaboni szerződést, amely felszámolná a nemzetállamok önrendelkezését. Az is biztos, hogy nem működünk együtt nyíltan magyargyűlölő pártokkal, a Szlovák Nemzeti Párt vagy éppen a Nagy-Románia Párt képviselőivel. Ha ezekből az elvekből engednünk kell, akkor inkább függetlenek leszünk.

– Nagy vihart kavart egy korábbi kijelentése, amely szerint a Jobbik 2010-ben nem kormányzati pozícióra, hanem ellenzéki szerepre készül. Most változott a helyzet?


– Felgyorsultak a társadalmi folyamatok, ezért fel kell készülnünk a kormányzati szerepre is, legyenek a választások bármikor.

– Kivel kötnének koalíciót?

– Az MSZP-vel, az SZDSZ-szel és az MDF-fel, magyarán azokkal a pártokkal, amelyeket a közvagyon elherdálása, szétlopása miatt el kell számoltatni, semmiképpen sem. A Fidesszel sem látom az értelmét és az esélyét az együttműködésnek, mert nem tudnánk olyan kormányprogramot alkotni, amely mindkét párt számára vállalható lenne. Egy dologról beszélhetünk: abban az esetben, ha a Fidesz nyeri a választásokat, a Jobbik minden olyan kezdeményezést, törvényjavaslatot támogat majd, amely a nemzeti érdeket képviseli, s minden olyat támad, ami ezzel ellentétes. Rend, jólét, ébredés, mi ezt kínáljuk az országnak. A közbiztonság helyreállítására van javaslatunk, például a csendőség, de arra is, hogy a válságban hogyan lehet jólétet teremteni. Mi például megadóztatnánk a multikat, és segítenénk a hazai vállalkozásokat. Az oktatásban, a kultúrában a nemzeti öntudat ébredésére lesz szükség. Amikor arról beszélek, hogy új alkotmányra lenne szükség, néhányan megkérdezik, "nem mindegy, milyen alkotmány van, lesz nekem attól több fizetésem?" Pedig ha visszatérnénk a történelmi jogfolytonossághoz, akkor alkotmányos alapjainkat a Szent Korona-tan határozná meg, vagyis az SZDSZ és az MSZP nem is működhetne Magyarországon, ezáltal tehát mindenkinek több lenne a fizetése.

– A MIÉP hasonló stratégiát követett, s ma gyakorlatilag nem létezik. Hogyan kerülhetik el ezt a sorsot?


– Sokat tanultunk a MIÉP hibáiból, ezért voltunk képesek a mostani eredményre. A parlamentben a MIÉP ott rontotta el, hogy nem tudott olyan alternatívát felmutatni a társadalomnak, amelyről az emberek elhihették volna, hogy ez valóban egy harmadik út. Nemcsak élő lelkiismerete szeretnénk lenni a parlamentnek, hanem szeretnénk törvényeket alkotni. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha azok maradunk, akik most vagyunk. Biztosan megpróbálnak cukorkával vagy éppen korbáccsal eltéríteni bennünket az útról. Nos, ezeknek a kísértéseknek és fenyegetéseknek kell majd ellenállnunk.

Pályakép

Vona Gábor 1978-ban született Gyöngyösön. Kisparaszti családból származik. Az ELTE BTK történelem szakán végzett, rövid ideig dolgozott tanárként. Jelenleg termékmenedzser, s feleségével és első gyermekükkel, Benedekkel Óbudán él. Egyetemi évei alatt tagja volt az ELTE Hallgatói Önkormányzata elnökségének, elnöke volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyetemi alapszervezetének. 2002 után, Orbán Viktor meghívására, tagja lett a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek. 1999-ben részt vett a Jobboldali Ifjúsági Közösség megalapításában, a párttá váló Jobbik alakuló kongresszusán, 2003 őszén a párt egyik alelnökévé választották. 2006 novemberében bízták meg a pártelnöki tisztséggel.


Pál Gábor, Sándor Csilla - MH

2009. június 9., kedd

A cigányveszélyt bemutató plakáttervek



(kuruc.info)

Tisztelet azon olvasónak aki ezt készítette !

2009. június 8., hétfő

Jobbik: közel 15% - Megkezdődött a cionisták vészkorszaka


Az adatok teljes feldolgozottsága után bátran kijelenhetjük, a Jobbik lett a harmadik erő Magyarországon. Több mint 427 ezren szavaztak rájuk, az SZDSZ pedig kevesebb, mint 63 ezer szavazatot kapott. A maga 14,77 százalékos eredményével a Jobbik csak alig marad le a kormánypártként és köztörvényes tolvajalakulatként milliárdokból kampányoló MSZP mögött. A szocionisták 17,37 százalékot értek el országos szinten, Kelet-Magyarországon pedig sok megyében a harmadik helyre szorultak - az új erő lenyomta őket. Az MDF éppen átlépte a határt, Bajusz Lajos így az EP-be megy. Elsöprő nemzeti radikális siker, nincs elveszett szavazat!

A Zsidesz, ahogy az várható volt, elsöprő fölénnyel (56,37%) nyerte meg az idei EP-választást, Orbán Viktor mohósága is kielégíttetett, megszerezték a szavazatok több mint felét. A zsidópárt (2,16%) nem jutott be, még a Lehet Más a Politika (2,6%) is megelőzte - azaz az SZDSZ a hatodik (sic!) erő. Reméljük, büszkék rá.

Apropó, Horn Gábor a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta a választások előtt: "Ha nem kellünk, abba kell hagyni!" Az ígéret szép szó, ha betartják... Betartják?

Gábor! Most nem Fletónak, nektek mondták a szavazók: húzzatok a pics@ba! Ezt mondták! Valljuk be... (2,16%)

Kíváncsian várjuk, hogy milyen hatással lesz ez majd a belpolitikára, leváltják-e idő előtt Libajnaiék tolvajbandáját Viktorék, vagy várnak vele jövő tavaszig. Mi úgy hisszük ez utóbbi fog megvalósulni, amiből kifolyólag vélhetően több magyar embernek nyílik majd ki a szeme. A Jobbik kitűnő szereplése megerősítheti a tábort és hitet adhat sok bizonytalan magyarnak: van egy erő, aki őket képviseli, nem kell félni tőlük. Nincs többé elveszet szavazat! A Jobbikkal szemben felmutatott démonizálás, amit a sajtóorgánumok túlnyomó többsége követett és vélhetően követni fog, veszíthet az erejéből. A magyar emberek mától fogva biztosan tudhatják, van egy párt, amelyik őket képviseli. Szerkesztőségünk gratulál Morvai Krisztinának és Vona Gábornak valamint az összes jobbikosnak és szimpatizánsnak, és megköszöni minden magyarnak, aki bármilyen módon hozzájárult a nemzeti radikalizmus sikeréhez. Szép volt fiúk, szebb jövőt!

VÉGEREDMÉNY:
1 FIDESZ-KDNP 1 628 570 szavazat, 56,37%
2 SZDSZ 62 344 szavazat 2,16%
3 MCF ROMA Ö. 13 440 szavazat 0,47%
4 MUNKÁSPÁRT 27 818 szavazat, 0,96%
5 MSZP 501 967 szavazat, 17,37%

6 JOBBIK 426 746 szavazat, 14,77%
7 LMP-HP 75 066 szavazat, 2,60%
8 MDF 153 172 szavazat, 5,30%

Ön is megnézheti az eredményeket, megyékre, kerületekre lebontva az alábbi linken:

http://www.valasztas.hu/hu/ep2009/index.html

A fenti linken böngészve az már világosan látszik, hogy Kelet-Magyarországon a Jobbik már a második erő. A Jobbik megverte az MSZP-t többek között Pest, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Jól látszik, hogy a súlyosan cigányfertőzött településen az emberek rettegnek. A parlamenti pártok szerint nem létezik cigánybűnözés, így nem meglepő, hogy a helybélieknek egyedül a Jobbik jelenti a reményt, aki nyíltan beszél a problémáról és kemény fellépést, csendőrséget és közbiztonságot ígér. A másik intő jel: a Jobbik ott verte meg az MSZP-t, ahol a szocik korábban nagyon erősek voltak - tehát minden bizonnyal nagyon sok kiábrándult szocialista szavazó voksolt az új erőre. Tehát Orbán Viktor hazudott, amikor azt mondta, hogy a Jobbik a jobboldalt gyengíti: ezek az emberek valójában SOHA nem szavaznának Orbánra, de a Jobbikra igen, így az ő szavazataik végül az ún. jobboldalra kerülnek ezáltal.

(kuruc.info)

Morvai Krisztina: van egy álmunk


Van egy álmunk. Hogy Magyarország a magyaroké. Mégsem lesz a hazánkból második Palesztina, mégsem leszünk elszegényedett, véglegesen lecsúszott gyarmat. Kedves választóink, kedves jobbikosok, kedves magyar emberek!

Az álom mától valósággá vált. Az Önök bizalmából, hitéből, reményéből és szeretetéből megszületett és előretört az új erő. Önök a Jobbikra adott szavazataikkal esélyt adtak arra, hogy a szabadságukban, jogaikban és méltóságukban megtaposott magyar emberek végre felemelhetik a fejüket és alakítóivá válhatnak saját sorsuknak. Megőrizhetjük termőföldünket, kiharcolhatjuk a versenytársakkal azonos támogatás a magyar gazdáknak, megvédhetjük a magyar piacot az ideáramló, agyontámogatott, rossz minőségű külföldi élelmiszertől. Megszűntethetjük mindazokat a szabályokat, amelyek itt Magyarországon a külföldinek, a multinak lényegesen előnyösebb helyzetet biztosítanak, mint a magyar vállalkozóknak. S harcba szállhatunk azért, hogy a jogfosztott magyar munkavállalóknak jogaik legyenek, érdekvédelmük legyen, és tisztességes jövedelmük legyen.
Sokat gyaláztak bennünket ellenfeleink ebben a kampányban, de mi nem vagyunk megsértődve. Hívjuk és várjuk őket, hogy együtt valósítsuk meg a nemzet közös céljait az Európai Unióban és itthon is. Nem leszünk partnerek a Lisszaboni Szerződés elolvasás nélküli aláírásában, de partnerek leszünk az elszakított területeken lévő magyar testvéreink autonómiájának kivívásában, a magyar föld megvédésében, a magyarok vélemény-nyilvánítási szabadságában, és más emberi jogainak védelmében. Partnerei leszünk Európában mindazoknak, akik a bukott, velejéig romlott neoliberális rendszer helyére igazságosabb gazdaságot, igazságosabb világot szeretnének, akik a globális nagytőke helyett a Magunkfajták érdekeit támogatják, a kisgazdákét, kiskereskedőkét, családi vállalkozások tulajdonaiét, ápolónők, pedagógusok állami alkalmazottak érdekeit és értékrendjét. A világon mindenhol mi vagyunk többségben, a Magunkfajták, itt az ideje, hogy a mi érdekeink és értékeink érvényesüljenek a globális nagytőke, a multinacionális cégek, a bankok érdekei helyett. Tévedés ne essék: ez nem szélsőséges gondolkodás. Ez a többségi gondolkodás egész Európában és az egész világon.
Történelmi pillanatban kerülünk az európai politika középpontjába, s törekszünk arra, hogy igazságszerető és szabadságszerető magyarként élére álljunk az igazságosabb Európáért megvívandó harcnak. Hiszem, hogy mi magyarok nemcsak itt a saját hazánkban, de az Európai Unióban is történelmi küldetést kaptunk, az igazság és az emberi méltóság szolgálatában. Köszönjük minden választónak és minden segítőnknek, hogy húsz évvel az ún. rendszerváltás után végre új erő jelenhetett meg a magyar politikában és az Európai Unióban.
Köszönöm Vona Gábornak és a Jobbik elnökségének, hogy hittek és bíztak bennem, és párton kívüliként, nemzeti jogvédőként listavezetővé tettek.
Köszönöm a Jobbik minden munkatársának, az irodában dolgozóknak, a helyi alapszervezeteknek, mindazoknak, akik az összes aljas támadás és gyalázkodás ellenére töretlen hittel gyűjtötték a kopogtatócédulákat, ragasztották a plakátokat, szervezték az országjárást.
Köszönöm azoknak a Jobbikos barátoknak, akikkel sok ezer kilométert tettünk meg együtt az országjárásban, Kassai Eszternek és Szilvási Péternek, akik addig-addig járták az országot, míg meg nem kérték egymás kezét, augusztusban oltár elé is állnak. Köszönöm Dúró Dórinak és Novák Elődnek, akik a pártkapcsolatot már Eszteréket megelőzően párkapcsolattá alakították, s ez megsokszorozta erejüket a kampányban is. Köszönöm Misinek, Tamásnak, Andrásnak és Zsiráfnak, hogy minden vidéki utunkról biztonságban és épségben hazavezettek bennünket. Köszönjük azoknak a magyar vállalkozóknak, akik anyagilag támogattak bennünket.
A kissé rosszindulatú híresztelések ellenére nekem egyikőjük sem tűnt orosznak, sőt, nagyon-nagyon magyarnak tűntek. Nem tűntek MSZP-seknek, noha a Fidesz azt állította, hogy ők támogatnak minket. Nem tűntek Fideszeseknek, pedig az MSZP azt állította, hogy ők támogattak minket. Nemzeti radikálisoknak tűntek, akik úgy gondolják, hogy Magyarország a magyaroké, s itt az ideje, hogy az Európai Unióban, s itthon Magyarországon idegen érdekek helyett magyar érdekeket képviseljünk. Mert nekünk, Magunkfajtáknak csak ez az egy hazánk van. Végtelen hálával köszönöm 84 éves édesapámnak, Morvai Miklósnak, három lányomnak, Lilinek, Sárinak és Verának és a barátaimnak, hogy az egész kampány során tartották bennem a lelket. Köszönöm a Jóistennek, hogy küldetést adott és hozzá erőt.
Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten áldja mindazokat, akik eddig is hittek a Jobbik az új erő sikerében, s azokat is, akiknek a szíve csak most nyílik meg irányukban.

Morvai Krisztina


2009. június 5., péntek

Történelmet írhatnak a Jobbik szavazói


A különösen az utolsó hétre elaljasodó kampány során a Jobbik ellen népfrontos összefogást alkotott a politikai garnitúra; a pártok rémületükben az új erő lejáratásába kezdtek. Előbb Morvai Krisztinát igyekeztek minden irányból támadni, teljesen sikertelenül. Aztán azt is találgatták, hogy honnan van a Jobbiknak pénze. Mivel magukból indultak ki, el sem tudták képzelni azt, hogy a Jobbik ereje nem háttértámogatásból, nem külföldi pénzekből, hanem a nemzetben gondolkodó magyar emberek munkájából, lelkesedéséből és áldozatvállalásából fakad. A Jobbik nem felülről szervezett párt, ahogy a parlamentiek mind, hanem a magyar földből nőtt ki, hogy végre a hazánk legyen a miénk, magyaroké!

Így amikor a parlamenti pártok bennünket támadtak, igazzá vált rájuk is a mondás: ki mint él, úgy ítél. A tortára pedig habként kerül a tény, hogy hiába minden acsarkodás, minden Jobbikot ért támadás, mindez csak megerősített bennünket, mert az igazságot a hazugság is csak még világosabbá teszi.
6 baloldali és 2 jobboldali lista közül lehet választani vasárnap, tehát a nemzetellenes oldal elaprózódott, míg az ún. jobboldali táborban két erős zászlóaljba csoportosulnak a mérsékeltebb és a radikálisabb változást óhajtók. A kérdés leegyszerűsödött. Minden jóérzésű magyarnak arról kell döntenie, hogy Bokros Lajos, Göncz Kinga vagy Deutsch Tamás tett-e annyit a magyarságért, hogy Brüsszelben képviseljen bennünket. Hosszú idő után végre van más választásunk, és érdemes szavaznunk.
A magunkfajták Morvai Krisztinában és a Jobbikban bíznak. Morvai Krisztina elkötelezett és bátor jogvédő tevékenységével már bizonyított. Az új erő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom reményt adó listavezetője az eddigi pénz- és profitközpontú döntéshozatal helyett az ember- és közösségközpontú gondolkodásmódot vallja; az idegen érdekek helyett a magyar érdekeket akarja képviselni. Legyen Ő Európa magyar hangja!
A magyar embereken a sor, hogy a mocsárból saját hajuknál fogva húzzák ki magukat és hazájukat. Ha június 7-én a Morvai Krisztina által vezetett Jobbik-listára szavaznak, az elmúlt 20 évben leszerepelt pártok helyett most először egy alulról szerveződő mozgalom kaphat lehetőséget. Mindenki adjon egy esélyt a nemzetnek, az országnak, szeretteinek és saját magának! Győzzük meg ismerőseinket is: vasárnap a szavazófülkékben írjunk együtt történelmet!

Vona Gábor,
a Jobbik elnöke

(Kuruc.info)

Székelyudvarhely: Trianonra emlékeztek a legmagyarabb városban


A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom székelyudvarhelyi tagszervezet nemzeti gyásznapunk évfordulójára megemlékezést szervezett a székely anyavárosban. A rendezvényen közel 200-an tették tiszteletüket.

A 17 óra 32 perckor kezdődő harangszó után Waum Péter a HVIM székelyudvarhelyi vezetője mondott beszédet, illetve Krafft-Szabó István felolvasta a HVIM 12 pontját. Balázs Éva Ausztráliába emigrált székely énekelt két népdalt. Majd elhelyeztük a gyász koszorúit a Rákóczi Szövetséggel együtt. Az emlékezés percei a Magyar himnusz hangjaival kezdődtek és Székely himnusszal zárultak. A délelőtt folyamán a Székely Ellenállás elhelyezett Székelyudvarhely mindhárom bejáratánál lévő Székelyudvarhelyt jelző táblára fekete gyászszalagot.

Waum Péter, HVIM-Székelyudvarhely

(kuruc.info)

2009. június 4., csütörtök

Magyar gyász: nemzetgyilkossági kísérlet Trianonban


1920. június 4-én íratták alá a Kárpát-medence egészére, mint istenadta geopolitikai egységre kiterjedő Magyarország halálos ítéletét a Nagy-Trianon palotában.

Hazánk az Osztrák-Magyar Monarchia részeként vesztesként került ki az első világháborúból. Mindazonáltal a Monarchia küldöttsége által 1918. november 3-án Padovában megkötött fegyverszünet aláírásának pillanatában hazánk területén egyetlen ellenséges, antant országbeli katona sem állomásozott, sőt, a magyar harcosok állottak idegen államok földjén. A fegyverszüneti megállapodás nem is érintette a történelmi Magyarország határait.
Időközben azonban az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, IV. Károly (1916-1918) király lemondott az államfői jogok gyakorlásáról, Budapesten pedig démoni politikai erők kerültek hatalomra a hazaáruló, arisztokrata mivoltát megtagadó, s a vörösökkel kokettáló Károlyi Mihály vezetésével. A történelmi katasztrófához tehát elsősorban a belső káosz, a nemzet természetes immunrendszerének céltudatos és szándékos meggyengítése vezetett, mintsem a háborús vereség.
A hazaáruló, antantbarát, destruktív politikai szekták hathatós közreműködésére elengedhetetlenül szükség volt, vagyis a szociáldemokraták (mai megfelelőit szocialistáknak nevezik), a polgári radikálisok (mai politikai örökösei a szabaddemokraták) és a Károlyi-párti (mai magyar nyelven az előbbi kettő együttesen) politikai kalandorok aktív közreműködése nélkül soha nem rabolták volna el kielégítetlen étvágyú szomszédaink hazánk területének csaknem háromnegyed részét.
Károlyi dicstelen országlását azzal kezdte, hogy amikor a cseh, a román és a szerb hadseregek állig felfegyverkezve készültek Magyarország megtámadására, s területe nagy részének meghódítására, leszereltette (!) a frontról hazatérő egykori közös, k. u. k. haderő magyar alakulatait. Ilyen lépés megtételére csupán két magyarázat kínálkozik: az illető politikus vagy nem beszámítható, vagy egyszerűen bitang hazaáruló. Károlyiék esetében ez utóbbi eset állott fenn, bár a vörös gróf kétségtelenül olyan kétbalkezes, alkalmatlan politikus volt, hogy legfeljebb Bajnaiékkal állítható történelmi párhuzamba. Az őszirózsás kormány hadügyminisztere, Linder Béla, aki nem akart többé katonát látni (éppen a „legmegfelelőbb” történelmi pillanatban) közönséges jugoszláv ügynök volt.
S Károlyiék után 1919. március 21-én még rosszabb következett: a Moszkvából pénzelt és irányított vörös terroristák kerültek puccsal az ország élére. Ekkorra már az egész Felvidék, sőt, az Északi-középhegység jelentős része (Balassagyarmat vidéke, Miskolc körzete és az egész Tokaj-Hegyalja) csehszlovák megszállás alatt állt, a románok a Tisza vonaláig törtek be, a szerbek pedig meghódították az egész Délvidéket, sőt, Baranya megyét és Tolna déli részeit is.
Ezért aztán, ha Kunék nem akartak rövid időn belül megbukni, hatalmuk fenntartása érdekében – s nem a nemzeti önvédelem okán – hadsereget kellett szervezniük, így került sor a sikeres északi hadjáratra, bár a katonák jó része és a volt k. u. k. hadsereg tisztjei éppen hazánk felszabadítása végett csatlakoztak a kommunisták által szervezett hadsereghez. Azonban a bolsevik vezetés az elért katonai sikereket sem tudta kihasználni: az antant hitegetéseit garanciának fogadta el a rezsim diplomáciai elismeréséről, így kivonta a Felvidékről a hadsereget.
Ezt követően rövidesen megbukott az első judeo-bolsevik horrordiktatúra, de sajnos nem a még szerveződőfélben lévő nemzeti hadsereg, hanem a Budapestre bevonuló románok zavarták el a Kun Béla vezette politikai alvilág képviselőit.
Innen már egyenes út vezetett a trianoni katasztrófához. Az 1920. januárjában gróf Apponyi Albert vezetésével Párizsba érkezett magyar delegáció érveiből semmit nem voltak hajlandók a győztesek méltányolni, hiába adta elő azokat Apponyi angol, francia és olasz nyelven. Még arról sem voltak hajlandók tárgyalni az antant képviselői, hogy a majdani határok mentén fekvő, etnikailag színtiszta, homogén magyar területek (Csallóköz, a Kisalföld északi része, Rozsnyó és Kassa vidéke, a Szatmárnémeti-Nagyvárad-Arad tengely) ne kerüljenek idegen uralom alá.
A trianoni tragédia következtében hazánk legértékesebb területei vesztek el, s került idegen uralom alá 3,5 millió nemzettestvérünk. A 325 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Kárpát-hazából pedig megmaradt 93 ezer négyzetkilométer.
A Horthy-korszakban azonban még élt egy egészséges nemzettudat, nacionalizmus, s egyetlen politikai erő sem –beleértve még a szociáldemokratákat is – fogadta el a trianoni diktátumot megfellebbezhetetlen, végleges döntésnek. A magyar külpolitika első számú célkitűzése negyed századig a revízió, azaz Trianon felülvizsgálata volt, amely német és olasz támogatással részben meg is valósult.
Sajnálatos, hogy 1945 után ez a nemzetstratégiai cél teljes egészében lekerült a magyar külpolitika célkitűzései kelléktárából. A szomszédos államok érdekeit kiszolgáló, hazaáruló magyarországi politikai vezető réteg számára a legfontosabb külpolitikai kérdés az volt, hogy vajon mit fognak szólni a román, a szlovák a szerb stb. vezetők egy esetleges magyar diplomáciai lépés megtételekor. Mintha őket érdekelné, mi lesz a magyarországi reakció egy magyarellenes, diszkriminatív törvény megalkotásakor… A szlovákok például fütyülnek arra, hogy Magyarország mit szól a Benes-dekrétumokhoz, mi több, el tudták érni, hogy úgy csatlakozzanak az Európai Unióhoz, hogy e gyalázatos törvényeket ne kelljen hatályon kívül helyezniük. (Nem mellesleg ez az unió szégyene is egyben.)
A magyarság 1920 óta megjárta a maga Golgotáját. Az utódállamok vezetése ott ütötte-verte véreinket, ahol csak tudta és lehetősége volt rá. A második világháború végén pogromokat, véres népirtást rendeztek a szerbek a Délvidéken, a románok Erdélyben, a szlovákok a Felvidéken, de békeidőben is diszkrimináció sújtja őket.
Az igazi, tragikus horizontot azonban az jelenti ma nemzetünk számára, hogy a legegyenesebb úton haladunk egy második Trianon felé.
A magyarirtó politikát folytató jelenlegi budapesti kormány mindent megtesz azért, hogy nemzetünk a lehető legrosszabb gazdasági, emocionális, mentális és egészségi állapotba kerüljön. Ellenben semmit nem tesz a fenyegető demográfiai katasztrófa elhárítására, a fiatal házasok gyermekvállalásának elősegítésére, s mihamarabbi lakáshoz jutásának támogatására. Ellenkezőleg, mindennek az ellenkezőjén munkálkodik. Így aztán immár az a veszély fenyegeti a csonkaországi magyar népességet, hogy amennyiben a jelenlegi népesedési tendencia változatlan formában fennmarad, esetleg romlik is valamelyest, 2050-ben már csak 8 millióan leszünk, és inkább nem folytatom.
Eközben teljes erővel folyik hazánk gyarmatosítása, Simon Peresz arcátlan módon bejelentette, hogy izraeli cégek és üzletemberek felvásárolják Magyarországot. Ennek minden jelét tapasztalhatjuk is nap mint nap. Ezen kívül a magyar népesség arányának csökkenésével párhuzamosan viszont dinamikusan növekszik a cigányságé, ráadásul – akár a legtöbb nyugat-európai ország – hazánk is lassan célpontjává válhat különböző ázsiai és afrikai eredetű bevándorlóknak, miképpen az uniós bürokraták s itthoni lakájaik már meg is fogalmaztak milliós nagyságrendű betelepítésekről szóló migrációs elképzeléseket.
Amennyiben a jelenlegi demográfiai trendet nem sikerül belátható időn belül drasztikusan megváltoztatni népünk javára, abból nagy baj fog hazánkra származni. Egy esetleges több milliós betelepülés esetén Magyarország elveszíti európai, magyar és keresztény jellegét, s egy etnokulturális posvány jön létre Európa közepén. Ez még Trianonnál is fenyegetőbb veszedelem, hiszen 1920-ban „csak” az történt, hogy nemzetünket öt állam határai közé szabdalták, most viszont nemzeti és biológiai létünk, fennmaradásunk kerülne végveszélybe. Egyáltalán tágabb perspektívába helyezve a dolgot, a fehér faj kerül a kipusztulás szélére Európában.
Természetesen az is egy ordenáré hazugságnak bizonyult – miképpen az előre sejthető volt –, hogy az uniós csatlakozás a határok légiesítésével, s az ottani jogi normák kötelezővé tételével mintegy automatikusan megoldja a nemzetiségi problémákat, így a magyarkérdést is.
Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük: semmit sem oldott meg. Idegen államok fennhatósága alá kényszerített testvéreink sorsában, a kollektív nemzetiségi jogok elismerésében, az autonómia tekintetében csak akkor következhet be pozitív, optimizmusra okot adó fejlemény, ha a mindenkori magyar kormány következetesen és határozottan, az uniós és egyéb nemzetközi kapcsolatait kihasználva, kőkeményen fellép az összmagyarság érdekében, s felveti 65 esztendő után a határrevízió kérdését.
Ugyanis helyettünk senki sem fogja ezt megtenni. Olyan gyalázat, mint amelyet velünk szemben elkövettek 89 évvel ezelőtt Trianonban, egyetlen európai nemzettel sem esett meg, kivéve a lengyeleket, akiknek országát a 18. század végén háromszori felosztás után letörölték a térképről, ám az ő helyzetük annyiban mégis jobb a magyarokénál, hogy éppen az első világháborút követően helyreállították államukat. Éppen ezért van óriási jelentősége a trianoni évfordulóval csaknem egybeeső európai parlamenti választásoknak, hogy végre olyan politikusok kerüljenek ki Brüsszelbe, akik következetesen a magyar érdekeket képviselik, s végre felvetik az európai nagyhatalmak képviselői előtt, hogy mi, magyarok Trianont nem tudjuk elfogadni, és tűrhetetlennek tartjuk, hogy csaknem 3 millió magyar – sajnos az egész Kárpát-medencére jellemző a népességfogyás – idegen, velük ellenséges állam fennhatósága alatt éljen.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info


2009. június 3., szerda

Morvai visszavág: nem az MSZP, hanem a Fidesz jelölte


Dr. Morvai Krisztinát – mint kitűnő büntetőjogászt és varázslatos női közszereplőt – minden párt szerette volna magáénak tudni, ő azonban tavaly ősszel a Jobbikot választotta. Azóta elhallgatta a média, a választás előtti utolsó héten pedig átfogó lejáratókampányba kezdtek a Fidesz szócsöveként működő médiumok. Hirtelen „megvilágosodtak”, hogy mégsem hiteles számukra az a személy, akit az Orbán-kormány jelölt az ENSZ nőjogi bizottságába. Alább Morvai Krisztina válasza a legújabb csúsztatásokra.

A Heti Válasz ma nyilvánosságra került, pongyola és gyalázkodó cikkével kapcsolatban a következő tényeket kívánom rögzíteni. (A cikket író gyáva ember még a nevét sem merte aláírni, hasonlóan a múlt heti Demokrata-gyöngyszem anonim szerzőjéhez, aki történetesen pedofília elősegítésével vádolt meg. A Heti Válasz „bátor vitéze” láthatóan kapkodott – ki érti, mire ez a sietség –, mert a nyúlfarknyi cikk bevezető részében még azt állította, hogy az SZDSZ embere vagyok, míg néhány sorral lejjebb, láthatóan figyelmetlenségből már az MSZP-hez sorolt be.)
Életem egyik legszebb és szakmai szempontból legjobb időszaka volt, amikor 2002 és 2006 között az ENSZ egyik emberi jogi bizottságának független szakértőjeként dolgozhattam. 

A megtisztelő szerepre a Fidesz-kormány kért fel és jelölt, az ENSZ szabályzatának megfelelően, bár miután a tagállamok többségének elnyertem a szavazatát, már választott tisztséget viseltem, ahol nem a kormányt kellett képviselnem, hanem teljes függetlenséget élvezhettem.

Mindazonáltal örültem annak, hogy a Fidesz a jelölés gesztusával békejobbot nyújtott, azt követően, hogy életem talán legkeményebb csatáit vívtam velük a kilencvenes évek elején. „A fiúk” az összes párt közül a legélesebben és legszenvedélyesebben ellenezték ugyanis az ’56-os sortüzeket elkövető tömeggyilkosok „visszamenőleges” (sic!) büntetőjogi felelősségre vonását, hol a jogállamiságra, hol pedig a nagyvonalú megbocsátás szükségességére hivatkozva. Nekem az ellenkező álláspont volt szívügyem, minden lehetséges fórumon, tévében, rádióban, szakmai és közéleti lapokban, jogi konferenciákon érveltem amellett, hogy ilyen súlyos bűntetteket ne lehessen semmilyen jogcímen megúszni. Azaz én a „visszamenőleges igazságtétel” elkötelezett híve voltam, míg a Fidesz megrögzött ellenzője. Komoly szerepem volt abban, hogy a nemzetközi szakirodalom alapos kutatását követően „megleltük” a megfelelő jogi konstrukciót, s megnyílt a lehetősége a gyalázatos bűntettek bíróság előtti feltárásának, bár az általam remélt súlyos büntetések elmaradtak. A Fidesz olyan hevülettel érvelt a tömeggyilkosok büntethetetlensége mellett, s olyan személyeskedésekbe ment át ellenem ez a vita, hogy attól féltem, soha nem fogják megbocsátani „vétkemet”. Ezért volt kellemes meglepetés, hogy a párt, ismerve a nők méltóságával és jogaival kapcsolatos (például az abortusz, a prostitúció, a nemi erőszak megelőzésére irányuló) szakmai munkámat, az ENSZ női jogokkal foglalkozó szakmai bizottságába jelölt.
E szép időszak közepén történt, hogy óvodás kislányom lelkendezve hívott fel telefonon a New York-i ENSZ-palotában, közölve: „Mama, az oviban azt beszélik, téged miniszternek akarnak megtenni…” Alig tettem le, máris újra csengett a telefon, s egy lényegesen kevésbé lelkes hang szólt bele. Édesapámé. „Nem szégyelled magad, elfelejtetted, hogy a nagyapád és a dédnagyapád együtt álltak Szamuely akasztófája alatt? Nem gondolod, hogy az összes felmenőd forog a sírjában?” Majd ő is valami miniszterséget emlegetett, ebből gondoltam, hogy Sárika ovis társai mégiscsak komolyan beszéltek.
Mint kiderült, megjelent valami MTI-közlemény arról, hogy felmerült a nevem esélyegyenlőségi miniszterként. Talán pont azért, mert tudták, hogy esélyegyenlőségi szakértőként éppen négy éves mandátumomat töltöm az ENSZ-ben, ezért gondolták, hogy értek valamicskét a dologhoz. „De gyerekek, hát ez a nő a Fidesz-jelöltjeként van most ott, hát akkor mégiscsak gáz lenne nekünk minisztert csinálni belőle, nem?” – valami ilyesmivel hessegethették el a hirtelen jött ötletet, ami oly’ hirtelen jött és ment, hogy velem nem is volt idejük közölni. Bár most, hogy EP-képviselőjelöltként a politika világába léptem, már vélhetően nehéz elhinni (hiszen a magyar ember megszokta és megtanulta, hogy minden politikus folyamatosan hazudik és velejéig romlott): fogalmam sem volt róla, hogy akár az SZDSZ, akár az MSZP miniszternek kívánt volna jelölni. Gondolom, egy napig tartott a dolog, amíg nem jöttek rá, hogy „Fidesz-káder vagyok, legalábbis ezzel lehet vádolni”.
Nos tehát, kedves Heti Válasz, fordult a kocka. Azoknak akartak muníciót szolgáltatni, akik azt állítják: „A Jobbikot az MSZP hozta létre”. De közben azoknak kínáltak csemegét, akik viszont azt állítják: „A Jobbikot a Fidesz hozta létre” – hiszen nyilván már akkor előkészítették a dolgot, amikor az ENSZ-be jelöltek. Most legyen az a következő lépés, hogy elkezdenek gyalázni annak kapcsán, hogy ott az ENSZ-ben ugyanazzal a szenvedéllyel védtem az Izrael állam által megtiport palesztin és beduin nőket, mint a Fidesszel szemben az ’56-os sortüzek áldozatait. Csak keverjék, keverjék a kártyákat, s sokat sejtetve kérdezzék meg: „Ki állt a háttérben?”
Én meg közben hadd kérdezzem: Ki állt a háttérben, ki mozgatta a szálakat az elmúlt húsz évben, amikor a jelenlegi politikai elit az egész országot kiárusította, gyarmati sorba juttatta? S kinek lenne érdeke, hogy ne így legyen, hogy ne legyünk palesztinok, ne lopják el a földünket, a hazánkat? Aki azt mondja, hogy ez az ő érdeke, a szeretteié, a gyerekeié, az jöjjön el az EP-választásra most vasárnap s bizonyítsa be az eltorzult lelkületű, tehetségtelen és velejükig romlott pártoknak: Itt az új erő, a Jobbik – s szavazatainkkal elérjük, hogy büszkén mondhassuk és érezhessük is: MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!

Morvai Krisztina
a Jobbik EP-listavezetője

(Kuruc.info)

A Magyarok Világszövetségének petíciója a trianoni és a párizsi diktátumok fölülvizsgálatáért


Petíció a trianoni és a párizsi béke fölülvizsgálatára
2009. június 3-án sajtótájékoztató keretében hozták nyilvánosságra azt a petíciót, amellyel a Magyarok Világszövetsége, mint az egyetemes magyar népet megtestesítő Magyarok Világkongresszusa állandó ügyvivő testülete, a magyar népet mélységesen igazságtalanul, és máig hatóan sújtó trianoni és párizsi béke fölülvizsgálatát kéri. A petíció címe: Igazságot Európának! – A magyar kérdés rendezése nem tűr halasztást.


A sajtótájékoztatót Patrubány Miklós elnök, Rácz Sándor tiszteletbeli elnök és a Párizsban élő Dr. Léh Tibor, a Kárpát-medencén Kívüli Régió alelnöke tartotta, és azon jelen volt az MVSZ Elnökségének több tagja.
Az MVSZ elnöke megismételte a napokkal korábban, Kiss Dénessel, a Trianon Társaság országos elnökével közösen kiadott felhívását, amelyben arra kérik a trianoni megemlékezések szervezőit, hogy rendezvényeiken olvassák fel a petíciót, vagy legalább annak preambulumát.
A petíciót a Magyarok Világszövetsége eljuttatja az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa tagjainak, valamint a trianoni és párizsi béke aláíróinak. A Magyarok Világszövetsége bízik abban, hogy a ma nyilvánosságra kerülő petíció alakítja a magyar és az európai politikum viszonyulását, hiszen az Igazságot Magyarországnak! – ma egyet jelent az Igazságot Európának! felhívással.
Az MVSZ elnöke bejelentette, hogy a dokumentumhoz máris csatlakozott a Trianon Társaság, Kiss Dénes elnök bejelentése, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Toroczkai László tiszteletbeli elnök bejelentése alapján. A Magyarok Világszövetsége várja magyar szervezetek és a magyar emberek csatlakozását.
A Magyarok Világszövetségének Küldöttgyűlése 2009. május 1–2-án fogadta el a petíciót.
Sajtószolgálatunk alább és csatoltan közzé teszi az Igazságot Európának! – Justice for Europe! c. petíció magyar és angol nyelvű szövegét.
.Az MVSZ a petíció szövegét közzéteszi a www.mvsz.hu honlapon is.

MVSZ Sajtószolgálat



Papp-Váry Elemérné:Hitvallás



Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem, 
Ezért a keresztet vállaimra veszem, 
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedő fülébe, 
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vittél,
Polgár, ki ezzel kelsz, új hazát szereztél,
Magyar - e szent hittel mindent visszanyertél!

Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött, 
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben, 
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lábanyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul asz eltiport mező, 
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyér, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő.

Magyar, legyen hited, s tiéd az országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad azt rebegje reggel, délben, estve,
Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!


Magyarország a Magyaroké !

Ez az oldal a Magyarokkal, a Magyar emberekkel foglakozik. Mert Magyarország a Magyaroké.